Sziasztok! Ezen a lapon szomorú, szerelmes idézeteket találhattok, remélem tetszeni fognak, és mindenki talál magának megfelelőt, az oldalt folyamatosan bővítem! Kellemes böngészést!

 

 

Kezem kezed nélkül, mint a virág, illat nélkül. Ajkam ajkad nélkül, mint a reggel, harmat nélkül. Üres vagyok nélküled, mint víz nélkül a tengerek!

 

Mikor egyedül vagyok, azt kívánom bárcsak, te keresnél telefonon, azt mondanád; vissza akarsz kapni engem - de sohasem hívsz, és én annyira bolondnak érzem magam.

 

Könnyes a szemem, remeg az ajkam, nem fájdalmat okozni, hanem szeretni akartam...

 

SÍRSZ; mert nagyon fáj ami történt,
VÁRSZ; hogy visszatérjen akiért megtörtél..
FEKSZEL; párnák között könnyekkel,
ALSZOL; magány közt a sötétben.
ÁLMODSZ; arról, hogy majd visszatér,
KELSZ; úgy h még mindig egyedül élsz.
REMÉNYKEDSZ; hogy legalább még látod egyszer,
CSALÓDSZ; mert álmodoznod nélküle kell.
ÉLSZ; úgy hogy már nem szeret,
HALSZ; mert úgy érzed jobb lesz így neked.

 

Itthon ülök, nézem a képeket, szépen, lassan elemzem a
tényeket. Beugranak részletek, miben élek, ember vagyok, én is
tévedek és érzek ..

 

Az ember végül azt is megszokja , hogy ellopták az életét, megszokja, hogy mások élik át azt , amiről ő álmodott! Idővel az ember mindenhez hozzászokik, beletörődik ..

 

Kopott házban kopott székek,
kopott szívben kopott lélek.

 

Csend van, csak az óra ketyeg. Senki nem vár, senki nem szeret. Üres a perc, üres az óra. Egy álom mely nem vált valóra. Emlékezz rám, emlékezz a jóra. Később én is ezt teszem s eljön az óra, mikor neved hallatán mosolyra hajlik a szám s emlék leszel, emlék csupán.

 

Volt valami hamisság az egészben
Mikor a szívemet adtam a kezébe
Azt hittem vigyázni fog majd rá
S a kezéből a szívébe rakja át.
De tévedtem s ő most azt eldobta
Darabjai fekszenek a homokban.
Összerakni őket nem lehet
Elfújta azokat egy lehelet..

 

Ment az úton csöndben, és vissza se nézett, felejteni tudott, lelkem porig égett. Leesett a földre, jéggé dermedt könnyem, tudom, már nem látom, felejtsem el könnyen. Bezártam most szívem, arany a koporsó, akit én szerettem... Ő volt az utolsó..

 

HIÁNYZIK MINDEN! Ahogy átölel, ahogy visszalép, hogy még egyszer megcsókoljon, amikor olyan erősen fog magához, mintha soha nem akarna elengedni. Amikor csak ültünk egymás mellett és néztünk egymást. Amikor sétáltunk, nevettünk. A boldogtalan percek....minden..

 

Játék mackó voltam, amit kidobtál a szemétbe,
Mert felejteni jó voltam, neked így is megérte,
Szeretni már kevésbé, a szíved mindig másnál jár,
Amint komolyabb lett volna, te azonnal meghátráltál..

 

Fáj még a szó, fájnak a percek, az évek,
A szívemet nyomja mikor a múltba nézek,
Könnyeim hullnak, a párnára borulva
Sírok egy végtelen könyvet lapozva..

 

Tudod, mi a szerelem?
Az, amikor csendesen csak átöleled és tudod, az életed is rábíznád.. Mikor biztonságban érzed magad és akármilyen baj ért, akármilyen zaklatott vagy, mellette megnyugszol.. Ahogy némán a szemedbe néz, és csak megszorítja a kezed .. Mikor olyan titkaid is elmondod neki, amiket még Te sem tudtál azelőtt magadról .. És ha reggel kinyitod a szemed, ott fekszik melletted, - gyűrötten, - kócosan, - fáradt arccal, - mégis úgy érzed, Te vagy a legboldogabb.És az is a szerelem, amikor remeg a gyomrod, ha meglátod, vagy meghallod őt .. És a szíved a torkodba dobog, mikor hozzád ér .. Amikor hirtelen mozdulattal magadhoz rántod, hogy érezd, hogy magadhoz láncold .. Nem tudsz betelni vele, minden percben csak őt kívánod.. És amikor fuldokolsz a félelemtől, hogy eltűnhet az életedből, és amikor nem tudsz enni a szomorúságtól .. Amikor a lelked olyan darabokban van, hogy évek kellenek hozzá, hogy össze tudd magad szedni .. Amikor nem tudsz másra gondolni, csak ő jár a fejedben, és hiába bánt, nem tudsz haragudni rá .. Mégis legszívesebben megölnéd.. Amikor olyat is megtennél, amit eddig el sem tudtál volna képzelni .. Megalázkodsz, könyörögsz, sírsz ..MERT SZERETED!!! ...

 

Az égre nézek fel, rád gondolok újra,
Az arcodat is látom, bár kicsit megfakulva.
Az arcomat elfordítom, a karjaimat bezárom,
És ordítom a világnak: ez nem lehet csak álom!
Most mégis felébredek, és könnyes szemmel nézem,
Hogy összetörted azt, amit irántad érzek...

 

Amióta nem vagy velem, nem tudom milyen a szerelem,
és minden áldott nap csak a helyes utakat keresem.
Várok egy újabb esélyre, egy véget nem érő táncra,
egy életen áttartó önfeledt románcra.
De semmi nem jön, Te sem vagy már, és hiába várlak,
nem kell senki, még ha a helyeden több százan is állnak.
Hogy mit vesztettem el, igazán most fogom csak fel,
egy mondat kellett volna: Soha nem engedlek el..

 

Elmegyünk egymás mellett, mint 2 idegen, egymásra se nézünk, a szemünk se rebben...De a lelkünkben, szívünkben vérzünk, és az utca végéről mégis visszanézünk...

 

Porba írtuk nevünket..
Majd nevettünk.. Tudtuk hogy fontosak voltunk egymásnak..
Ha meglátlak még mindig pillangókat érzek a gyomromba és a szívem mindig hevesebben ver..

 

Amikor még az utolsó üzenete a mobilodban van. Amikor minden közös kép láttán a szemedből egy könny kicsordul. Amikor a mosolya még előtted lebeg. Amikor tudod hogy ezt a mosolyt többé nem nézheted. Amikor eszedbe jutnak a szép pillanatok. Amikor rájössz, hogy soha többé együtt nem lesztek boldogok. Amikor észre veszed, hogy vége. Már nincs veled. Akkor jössz rá, hogy hiányzik és a világon mindennél jobban szereted? Haragszol arra, kit el kell felejtened, S rádöbbensz arra, hogy még jobban szereted! Gyötörni akarnád, de nincs hozzá erőd! Mert tudd meg: még mindig SZERETED ŐT!

 

Veled is megtörténhet egyszer,
hogy sírsz majd egy régi perc után.
S lehet, hogy reszkető kezekkel
egy dalt kutatsz a néma zongorán.
Közömbös nappalok jöhetnek,
magányos, lázas éjszakák.
Az is lehet, hogy elkerülnek,
s aki ma vár, az holnap meg se lát..

 

Az öngyilkosság hülyeség? Tudod mi hülyeség? Valakit ANNYIRA tönkretenni érzelmileg, hogy az öngyilkosságot gondolja az egyetlen lehetőségnek..

 

Az ifjúkori szerelemhez nincs fogható. Erőt ad olyan dolgokhoz, amikhez különben nem lenne bátorságunk. Sebezhetővé tesz, és arra buzdít, hogy tárd ki a szíved, hogy többet adj, mint valaha, hogy szerelmes versekbe illő, szívből jövő érzelgősségeket mondj. A szerelem minden mást feledtet, kivéve a szerelmet, azt az egyetlen dolgot, amiért érdemes élni, szerelmed tárgyát. A szerelemtől ihletve hegyeket mozgatunk meg, nagyszerű dolgokat teszünk, de el is vakíthat minket, hogy elfelejtünk mindent és mindenkit, még önmagunkat is..

 

Tudod mi rémít meg valójában? Hogy te is velem akarsz lenni..

 

Ha szeretsz valakit, tiszta szívből, akkor sohasem felejted el. Nem számít mi történt, mennyi idő telt el, szeretni fogod. Úgy érzed túlléptél, hogy többé már nincs rá szükséged, a szívedben mégis úgy őrzöd az emlékét, mint életed tavasza. S egyszer, ha szembejön veled, rád mosolyog, s életedről kérdez, csak annyit tudnál felelni: hiányos... Mert este, mikor lefekszel, párnádra hajtod fejed, elindul a kisfilm, peregnek az emlékek és a könnycseppek. Mindig is szeretni fogod, történjen bármi…

 

Hiába várod, az életbe nincs happy end,
szürke emberek monoton élet meg depi bent..

 

Az én szívem igenis tud szólni, és ha még nem vetted volna észre, torkaszakadtából üvölt veled, és nagy táblákkal próbálja ábrázolni, mennyire szeret..

 

Csak egy bajom van, az, hogy mindig mikor a szemembe mondtad: szeretlek, azt gondoltad: "hülye liba,csak etetlek"..

 

Csak azért jöttem, hogy lássam, mit tennél ha adnék egy esélyt neked, hogy rendbe hozd a dolgokat. De már látom felesleges volt. Neked eszedbe sem jutott soha, hogy rendbe hozd. Neked így pont jó. Te nem szenvedsz miattam, nem gondolsz rám, nem voltál belém soha, de soha szerelmes!..

 

Felállt, hogy a csészét a mosogatóhoz vigye, de aztán megadta magát a kicsinyes vágynak, és inkább földhöz vágta. Mivel ő maga is összetört, legszívesebben mindent összetört volna maga körül. Törni-zúzni szeretett volna, hogy olyan fájdalmat okozzon a világnak, amilyen fájdalmat a világ okozott neki..

 

A múlton merengsz tudod jól , nem lenne szabad ezt tenned tudod, már semmi sem lesz úgy, mint régen, szemed előtt mégis ott vannak a régi emlékképek. Megrázod a fejed, a fényképeket elrakod, szívedre újra visszazárod a lakatot. Tudod, hogy már nem szabad szeretned, mégis a szemedben egy könnycsepp jelen meg. Elég régen volt , de most is fáj , jól tudod , soha nem fog visszajönni már..

 

Amikor összetöri a szíved nem érez semmit. Könnyen túllép rajtad... Mintha mi sem történt volna. Te pedig úgy érzed, mintha az éned egy darabja hiányozna. Nem tudsz enni. Nem tudsz aludni. Csak rá gondolsz. És azon agyalsz, hogy vajon ő gondol-e rád. Vagy vajon hiányzol-e neki. Hetekig, hónapig, valamikor még ennél is több ideig csalódott vagy. De utána rájössz, hogy mi az igazán fontos az életben. És eldöntöd, hogy inkább magad miatt kellene aggódnod. Hamarosan tovább lépsz...Ő pedig megragad annál, hogy lát téged mosolyogni... és rájön... hogy ő rontott el mindent. EGY NAP MINDENT MEG FOG BÁNNI!

 

Van egy lány.
van egy fiú..
van egy hely.
van egy véletlen alkalom.
van egy pillanat.
van két tekintet..
van hogy összetalálkoznak.
van két szív.
van egy szikra..
van egy láng..
van a fiú aki a lángot véletlen kioltja.
és nem.. A lány már nincs..

 

A legrosszabb, hogy úgy kell elsétálnod egy olyan személy mellett, aki régen az életedet jelentette, mostanra meg már csak az emléke maradt azoknak a napoknak amiket vele töltöttél. Összetörte a szived, de ha elmegy melletted te még mindig ugyan úgy szereted .. Érezted már ?! Ha érezted tudod mi az az igaz szerelem és milyen nehéz úgy elsétálni mellette.

 

Tudod milyen érzés az, amikor valaki, akit szeretsz ott van melletted, mégis mintha egy hatalmas szakadék lenne köztetek? Hogy milyen, amikor írsz Neki és napokig várod a választ, majd rádöbbensz, hogy hiába vársz, mert nem fog írni? Hogy milyen mikor nagy nehezen elhiszed, hogy veled jó is történhet, aztán egy napon ráébredsz arra, hogy mégis hazugság volt az egész? Hogy milyen az, amikor legszívesebben mindent elmondanál, de mégsem teszed, mert tudod, hogy Ő nem így érez; és mert úgy gondolod, hogy ha nem mondod ki, akkor nem is igaz? Hogy milyen, mikor el kell engedned valakit, aki soha nem is volt igazán a tiéd, de mégis az életed része volt? Nem ugye? Neked fogalmad sincs ezekről az érzésekről. Te csak a felszínt látod belőlem, az álarcomat, amit azért öltöttem magamra, hogy ne lásd mennyire fáj az, amit velem teszel. A gondolataimban és a szívemben zajló harcok, küzdelmek Téged nem érdekelnek, megelégszel azzal, hogy látszólag minden rendben.

 

Elképzeltem veled a naplementét, nem vörös volt hanem hófehér. Elképzeltem veled a tengert, nem volt kék, hófehér volt. Elképzeltem a szemed hófehéren, éreztem a szíved fehéren dobogni, láttam az időt, a vágyakat, az érintést és mindezt hófehéren. Minden fehér volt, tiszta, de csak elképzelt, mert mikor megérintettelek a valóság lemosta rólad a hófehér csillogást! Hátat fordítottál és ahogy távolodtál szürkévé vált hófehér tested. Egyre sötétebb lett, majd az utca végéről utoljára visszanéztél fekete szíved fekete szemével!!

 

Hát vége! Elengedtelek, ahogy kívántad. Megtettem, hogy boldogabb lehess. Hogy leszel-e? A jövőd nem ismerem, de azt tudom, hogy sárba tiportad a szerelmem. Megbocsátottam százszor, ezerszer, hittem, hogy elfogadod szerelmem majd s viszont szeretsz, de látom, ez már sohasem történik meg. Magányos éjszakáidon, jusson majd eszedbe, hogy volt valaki, aki szívből szeretett, de Te mégis elűzted örökre...

 

Utállak nézni téged, a képeidet, az emlékeket rólad. Ha lehetne egy kívánságom,biztos azt kívánnám,hogy bár soha nem ismertelek volna meg!

 

Soha ne mondd, hogy szeretsz, ha nem igazán érdekel, soha ne beszélj érzésekről, ha igazából nincsenek is ott, soha ne fogd meg a kezem, ha össze fogod törni a szívem, soha ne mond hogy meg fogsz tenni valamit, ha nem is tervezed, hogy belekezdj, soha ne nézz a szemembe, ha minden amit teszel hazugság, soha ne mondd, hogy Szia, ha valójában Viszlát-ot mondanál...

 

Aztán megtalálod az összetört álmaid alatt a kettérepedt boldogságot, eltört.Benned is eltört valami.S akkor sírni kezdesz..

 

Vajon hogy kell feladni egy érzést? Egyszerűen csak döntsem el, hogy feladom, és eszerint viselkedjek és közben mondjak ellent a szívemnek és sodródjak tőle egyre és egyre távolabb? Akkor talán egy nap elfelejtem igéző barna szemének melegségét, kellemes hangját, édes mosolyát?Vajon eljön az idő, mikor mind eltűnik belőlem és a szívemből a fájdalom? Minden nyom nélkül, mintha soha nem is lett volna semmi.

 

Nem haragszom, igazán, csak tűnj el a fejemből! Szűnj meg, ne kiabáld a fülembe a szavakat, ne lássam magam előtt a mosolyodat, az arcod, a szemed, a kezed és úgy egészben téged! Esküszöm, nem haragszom, csak ne álmodjak rólad többet, ne halljam visszhangozni a nevetésedet!

 

Valami halk nesz, valami csendes
roppanás, csak a szívem hullt
darabokra, semmi más.

 

Az ember egy hiszékeny lény. Esélyt ad az utolsó után is, szeret, ha százszor összetörik is, megbocsájtja a megbocsájthatatlant is... Képes hinni akkor is, mikor százszor csalódott is már. Az ember a szívével, képes az eszét felülbírálni újra és újra, és amíg erre képes, addig tud igazán szeretni... Mert szeretni ésszel nem lehet, csak szívvel...

 

Csak egyszer sírnál úgy, ahogy én érted, csak egyszer éreznéd, amit én érzek, csak egyszer látnád, a könnyet arcomon, s megtudnád milyen, az igazi fájdalom!

 

Utolsó érintés, utolsó tévesztés, amit megőrzünk egymásból az álomszép!

 

---

 

 

 

 

Oldal: Szomorú szerelmes idézetek
My Feelings.. - © 2008 - 2025 - myfeelings.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen weblap készítő egyszerű. Weboldalak létrehozására: Ingyen weblap

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat